13. Fejezet

Sziasztok! Itt az utolsó előtti fejezet. Remélem, hogy tetszik. A végéért nem vállalok felelősséget, tekintve arra, hogy ma 20:00-kor felkerül az utolsó rész. Tehát ma vége az SZÁ 1-nek. De ne izguljatok, ugyan is, az SZÁ 2 sokkal sokkal izgibb lesz, s kiderül Tanya könyvének a múltja, Bella kötelessége, Edward jövője, Taylor érzelme, Alice sorsa, stb. Köszönöm a komikat, de kérlek titeket, hogy írjatok megjegyzést. Előre köszönöm.

Puszi:

Nesszi

13. Fejezet - A bál

… 1 hónap múlva …

/ Bella szemszöge/

Elérkezett a tél, s vele együtt az életem egy új szakasza. Úgy érzem, hogy kezdek hasonlítani arra a Bellára, aki lenni akarok. Bár sosem leszek a régi, talán egyszer boldog lehetek. Edward életem első, egyetlen igaz szerelme volt, még mindig az és az is lesz, de tovább kell lépnem. Talán egyszer lesz majd valaki, aki iránt többet táplálok mint baráti szeretet, de előre tudom, hogy az Ő iránta érzett szerelmem nyomába sem érhet. Talán jobb lesz úgy, hisz ha nem szeretem annyira mint Őt, akkor nem okozhat majd akkora fájdalmat, amin most mentem keresztül. Talán akkor minden rendbe jön. Talán akkor elfelejthetem azt, amit túl kellett élnem. Talán az lesz az én sorsom. Talán az a végzetem.

A sok "talán" újra elbizonytalanított, pedig már egy hónapja győzködtem magam. Egyetlen hónap telt el, mióta kiengedtek a kórházból. Azóta rengeteg minden történt. Eliz meghívott, hogy menjek el velük a bálba, aztán Taylor megkérdezte, hogy lehet-e a kísérőm azon az estén. Ebben a röpke harminc napban az életem megváltozott. Rengeteg időt töltöttünk együtt Elizabeth-tel, s már biztosan állíthatom, hogy az egy csodás lényt ismertem meg benne, egy igaz barátnőt. Justin nagyon gondoskodó, ő számomra egy féltő, óvó báty, aki rendet tart, s még saját magamtól is megvéd. Tay a bohókás, kicsit felelőtlen kisöcs, de érzem, hogy a felszín alatt sokkal több ennél. Valahol mélyen benne is megvan az a komolyság és eltökéltség, ami a testvéreiben. Kivételes személyiség.

Mind a hárman próbáltak engem boldoggá tenni, amiért végtelenül hálás vagyok nekik. Az elmúlt napokban sokkal jobban megismertem őket. Kiderült, hogy Justin imádja a sportot, azt is elmesélte, hogy kiskorában sportoló akart lenni. Ő segített nekem kilábalni az egyensúlyzavarból. Megtanított teniszezni, kosarazni, de még a foci szabályokat is elmagyarázta. Volt, hogy játszottunk is, persze ő visszafogta magát, így nem egyszer történt, hogy én nyertem. Természetesen később kiderült, hogy önszántából hagyott nyerni, de azért jól esett, hogy megtette. Az ügyetlen csetlő-botló Bellából elővarázsolta a magabiztos tinédzsert. Ezt a formámat fejlesztette tovább Eliza. Ő tovább segített a tinédzser státuszból, a fiatal nő felé. Megtanította, hogy divatos ruhákban is jól érezhetem magam. Taylor pedig végig ott volt. Ő mindenben segített, amiben csak tudott. Végre újra boldog voltam. Én is tudtam nekik segíteni, aminek nagyon örültem. Kitapasztaltuk Justin erejét. Ha nem kapart a torka akkor egyszerűen kitudta ütni a vámpírokat, egyetlen pillantással. Megpróbáltuk ezt szabályozni, s most már csak rajta múlik, hogy mikor altatja el a körülötte élő halhatatlanokat.

Minden hétvégét együtt töltöttem velük. Elmentünk kempingezni, vagy éppenséggel úszni. Az volt a szerencsém, hogy Justin úszóleckéket adott. Kiskoromban megtanultam ugyan, de rám fért az ismétlés. Jus türelmes volt velem, Elizabeth pedig állandóan új bikiniket tervezgetett. A füzete, melyben a tervei voltak, már szinte teljesen betelt. Taylor megtanított motorozni és egyetlen karcolás nélkül megúsztam az órákat. Elterveztük, hogy mind a négyen Londonban fogunk tovább tanulni, s ők ebben is felajánlották a segítségüket. Együtt tanultunk, s nem csak a tananyagot. Ők megmutatták, hogyan lehetek "biztonságos ember", én pedig segítettem nekik az emberi felük felkutatásában.

Eljött a bál napja rajtam pedig fura izgalom lett úrrá. Nem olyan volt mint mikor Vele mentem. Ez olyan nyugodt, baráti hangulat volt. Tudtam, hogy nem kell majd, feszengenem, mert számukra nem csábító a vérem. Előttük nem pirulok el, ha véletlenül megbotlok - ami hála Justinnak egyre kevesebbszer fordult elő -, mert nekik nem kell bizonyítanom. Mellettük csak egy lány lehetek, olyan aki félhet, aki örülhet, aki sírhat.

Már a hajam és a sminkem készen volt, csak a ruha maradt hátra. Liz kitett magáért, mert egy gyönyörű ruhát vart nekem. Kék színű volt, s bár rövid mégis jól éreztem magam benne. Annak ellenére, hogy december eleje volt szokatlan időjárással kellett szembe nézniük a forksi lakóknak. Egyre kevesebb eső esett, kellemes időjárás volt. Esténként igaz, hogy lehűlt a levegő, de aki sötétedés után kiment egy pulóverben az utcára, az sem fázott. Ezt onnan tudtam, hogy rengetegszer jártunk moziba, s kivételesen élveztük a sétákat. Port Angelesbe igaz, hogy kocsival mentünk. De előszeretettel sétáltunk Forks szűk kis utcáin az esti program után.

Felvettem a ruhát és az ékszereket. Elizabeth nagyon odafigyelt arra, hogy a kettőnk ízlése között fél úton találkozzunk a ruhával kapcsolatban. Már majdnem készen voltam, amikor apu szólt.

- Megérkeztek - kiabálta. Már csak a nyakláncot kellett a helyére raknom és készen is voltam. A hajam hullámokban omlott a vállamra, s Eliz a sminkel sem esett túlzásba. Csupán halványan festett ki, szolidan, elegánsan. Tudtam, hogy ez a bál, hoz valami újat, valami olyat, ami örökre megváltoztatja az életemet. Végre megtaláltam a helyemet a világban. Boldogan néztem szembe az estével, hisz nem voltak túl mély érzelmeim, csupán egy baráti szeretet ölelte be a testem.

Kiléptem az ajtón, s lesétáltam a lépcsőn. Odalent apu és Elizabeth beszélgettek. Először Eliz fordult meg, biztos hallotta a lépteimet. Őt követte apu, majd láttam, ahogy a nyitott ajtó felől megérkezik Justin és Taylor is. Elizabeth csak mosolygott, csodásan állt rajta a fehér ruha. A fiúk is kiöltöztek. Tekintetemet Taylor csillogó szemei vonzották, de nem történt semmi. Az ő tekintetében valami más volt, valami több, mint amit én érzek.

Minden gondolatot kiűztem a fejemből, mondván, hogy csak beképzelem. Leértem, s láttam, hogy mindenki elmosolyodik.

- Gyönyörű vagy - lépett elém Taylor, s a karomra csúsztatott egy virágot.

- Köszönöm, de ti sem panaszkodhattok - mértem végig mind a hármukat.

- Hát gyerekek, akkor jó szórakozást, de csak óvatosan. Ne feledjétek, hogy egy jó barátom van ma szolgálatban, szóval ha bármi rosszat elkövettek, akkor azt elsőnek én fogom megtudni - mosolygott. - Most pedig menjetek és élvezzétek a bulit.

Mind a négyen kiléptünk a házból én pedig még futólag elköszöntem aputól.

- Annyira szuper lesz, nagyon várom. Bella egyszerűen imádom a ruhádat. Neked tetszik? Szerintem az ékszerek remekül passzolnak hozzá. És az a cipő… egyszerűen isteni. Rettentően izgulok még ha nem is látszik. Na? Mit mondasz? Milyen lett? - mikor beültünk az autóba Elizabeth azonnal rákezdett. Az volt a szerencsém, hogy nem ő vezetett, mert az anyós ülésről állandóan hátra nézett. Jus vezetett, mi pedig Taylorral hátul foglaltunk helyet. Eliz egyszerűen lelőhetetlen volt, vagy inkább az ő esetében széttéphetetlen. Elmosolyodtam, vagyis inkább boldogan vigyorogtam, s odasúgtam Taynak.

- Mit is mondott a nővéred? 

- Nem tudom - suttogta halkan, de azért hallottam, hogy az ő szája is mosolyra húzódik.

- Én is itt vagyok - vicsorgott El. - De komolyan nem tetszik? Szólhattál volna és akkor csináltam volna másikat - komorult el.

- Igazad van. Nem szeretem, hanem imádom. Köszönöm - úgy láttam, mintha egy pillanatra megdermedt volna az ülésben, de aztán újra visszatért belé az az életkedv, amit nem sok emberben, vámpírban láttam.

- Akkor most már minden tökéletes. Egész este táncolunk, meg minden. Annyira jó lesz - ujjongott. Justin csak a fejét csóválta mosolyogva. Rajtam viszont a félelem lett úrrá.

- Remélem tudod, hogy nem tudok táncolni - ismételtem a ruhapróba alatt elhangzottakat.

- Hát ezzel a szuper memóriával nehéz lenne elfelejteni, de megígértem valamit. Nem fogunk táncolni - teljesen megnyugodtam, s boldogan szálltam ki a kocsiból mikor megérkeztünk.

Először  kicsit hidegnek éreztem a levegőt, de bent nagyon jó idő volt. Taylor a kezét nyújtotta én pedig barátilag belekaroltam.

- Most pedig tánc! - parancsolta Elizabeth, s Justint már is a parkett felé húzta.

- Lenne kedve táncolni szép hölgy? - kérdezte Taylor, mire én ledöbbentem.

- De hát úgy volt, hogy nem táncolunk - tettettem sértődöttet.

- A tánctéren való botladozás nem számít annak. Tudtommal te sem és én sem tudunk megfelelően "lépegetni", tehát nem abba a kategóriába tartozik - lassan terelt a lassúzó tömeg felé. Jobb oldalunkon láttuk, ahogy Elizabeth és Justin szerelmesen összefonódva, teljes harmóniában mozogtak a zene ritmusára. Körülöttünk tompa fények világítottak, néha megcsillanva egy-egy strasszokkal kirakott ruhán, vagy éppenséggel fényes kiegészítőn. Édeskés illat szálingózott a levegőben. Friss és kellemes. Tekintetemet a padlóra szegeztem, s akkor hűlt meg ereimben a vér, amikor Tay hűvös ujjai az államon kalandoztak, s fejemet feljebb emelve kényszerítettek, hogy a szemébe nézzek. Aranybarna tekintete láttán apró dobbanás futott végig a testemen. Valami új mégis ismerős, gyenge mégis hatásos. A fények csak úgy cikáztak az amúgy sötétségbe burkolózott teremben. A téli díszítés a tornaterem minden pontját kitöltötte. Apró kövek, jégvirágot alkotva csillantak meg az ablakon. Ezt a várost még nem érte el a tél, de a tornatermet már kétségkívül beborította. Fehér anyagokkal vonták be az asztalokat, s a falakat, emlékeztetve a frissen hullott hóra.

Egyik keze a derekamra csúszott, másikat az enyémbe fűzte. Én a vállába kapaszkodtam, s le sem vettem a tekintetemet róla. Körülöttünk mindenki el volt foglalva. Lassan kezdtünk el lépegetni, de hál' Istennek nem tapostuk el a másikat. Taylor halkan felkuncogott.

- Mi az? - kérdeztem, s éreztem, hogy elpirulok.

- Azon gondolkodtam, hogy kinek köszönhetjük, hogy már legalább tíz másodperce táncolunk és te még épségben vagy. Ezzel a két bal lábbal ami nekem van ez nagyon nagy csoda.

- Mintha én olyan ügyes lennék. Te csak magadnak köszönheted, hogy nem nyomtalak még agyon ezzel a halálos magas sarkúval.

- Neked bármikor megengedném - suttogta, s nem tudtam értelmezni a mondatát. Elakartam magam foglalni valamivel, így ismét elkezdtem a szememmel Elizabethet és Justint kutatni. Sehol sem láttam őket. Már vagy háromszor végigpásztáztam a tömeget, de semmi.

- Valami baj van? - kérdezte Taylor.

- Eliza és Jus nincsenek itt.

- Biztos csak kimentek. Gyere keressük meg őket - lassan kikecmeregtünk a tömegből, s kisétáltunk az udvarra.

- Vedd fel ezt, mielőtt meg fogsz fázni - átnyújtotta  a zakóját és felsegítette.

- Micsoda lovagias gesztus - jött a hang a fák közül.

KÉPEK A RUHÁKRÓL:

Bella ruhája:

Bella nyaklánca:

Elizabeth ruhája: