5.fejezet

Remélem tetszik, és azt is, hogy átüt Tanya személyisége. Megpróbálok gyorsan írni, de a friss, csak 5 komi után jön. Köszönöm a bétázást Giannának! Puszi mindenkinek:

Nesszi

5.Fejezet-Megérkezett vendég

/Tanya szemszöge/

Már egy pár napja nem találkoztam Viktoriával. Remélem nem szúrja el. Az az ostoba még be is vette, hogy hagyom elmenni. Nem vagyok bolond, nem fogom életben tartani azt a lehetőséget, hogy lebukjak. Ha Viktoria él, Cullenék mindent megtudhatnak tőle. Csak akkor lehetek Edward felesége, ha a drága Bellácska meghal, aztán mehet utána a vöröske.

Most épp a kocsimban ülök, és nemsokára megérkezek Edwardékhoz. Még az a szerencse, hogy a családom bevette a mesémet. Tisztán emlékszem azokra a pillanatokra, mikor szomorúan, kínok között tombolva meséltem el nekik, hogy találkoztam egy emberrel. Egy fiúval, akinek a vére a legszebb hangon érintett meg. Alig bírtam magam türtőztetni, és majdnem ráugrottam. Azt is elhitték, hogy csak úgy élem túl ezeket a keserves időket, ha a megértő, segítőkész Cullen családhoz költözök.

Éreztem Edward mámorító illatát. Elképzeltem, hogy Edward amint meglát nem tudja magát türtőztetni. Az is helyet kapott a fejemben, hogy szerelmem már ráébredt, ő értem él. Azért született, hogy szeressen, én pedig azért, hogy élvezzem a szerelmét. Amilyen rossz állapotban van-testvéreim elmondása szerint-szerintem tiltakozni sem fog.

Beletörődik a sorsába, elvesz feleségül, örömmel dobja ki az életéből a lenéző Carlislet, az örző Esmet, azt a beképzelt Rosaliet, a kicsit sem humoros Emmetet, azt a mélabús Jasper, és a tudálékos, okoskodó öntelt bolhafészket. Alice a legrosszabb, és amint hivatalosan Mrs.Cullen leszek, már nem állhat az utamba. Azt fogja tenni amit mondok, akkor és amiért én akarom. A többiekkel együtt.

Arra is gondoltam, hogy Esmejéket elpaterolom egy lerobbant szigetre. Ott Carlislenek lesz munkája, Esme meg törődhet tetves, leprás gyerekekkel.

Emmetet egy olyan helyre kellene küldeni, ahol megtanulja befogni a száját. Egy ügyvédi irodába, vagy könyvelők közé. Ott legalább nem poénkodna. Ez már csak részletkérdés. Még ezt sem tartanám kizártnak, ha egy kutató központba hirtelen bekerülne. Roset pedig egy öregek otthonába kellene száműzni. Ráncos, öreg vénasszonyok közé.

Jaspert elég lenne egy pszihiátriai osztályra küldeni. De az a boszorkány….

Gondolataim szabadon szálltak, mert tudtam, hogy Edward nem hallja őket. Már kivettem a barna ház körvonalát a zöld lombrétegen keresztül. Este volt, a csillagok ragyogtak. Az üveg mögül fény szűrődött ki, így én leparkoltam. Azonnal kipattantam és kiszedtem a csomagtartóból a bőröndjeimet. Elég hosszú útra pakoltam, mert már tudtam, hogy  soha nem megyek vissza.

-Örülünk, hogy ismét látunk Tanya.-Üdvözölt az az álszent Carlisle. Arcára mosolyt erőltetett, de tudtam, hogy nem szívesen lát.

-Én is örülök és nagyon köszönöm, hogy befogadtatok. -Tetettem, hogy nem tudom mit éreznek irántam. Pontosan tudtam, hogy gyűlölnek, de megkell majd barátkozniuk velem, ha nem akarják Edwardot elveszíteni.

-A te szobád az első emeleten lesz. Ha nem haragszol Alice már be is rendezte. - Ezt meg hogy merészelte? Először is: nekem kellett volna szobát választanom. Másodjára: Alicenek semmi beleszólása nem lenne az életembe.

Úgy döntöttem ma még lenyelem a dolgokat, de amint teljesjogú családtag leszek, változtatok egy kicsit a dolgokon. Vagy az is lehet, hogy nem is olyan kicsit.

-Rendben. Emmet lennél olyan kedves és felvinnéd a csomagjaimat? -Néztem abban a pillanatban megjelenő Emmetre. Eddig csak Carlisle állt kint, de egy pár pillanat múlva megérkeztek a többiek is.

-Persze.-Motyogta, majd elindult a kocsim felé. Arcán nem volt mosoly, még csak nem is poénkodott, aminek nagyon örültem. Lehet, hogy ez a kis Bellácska sokat használt. Legalább volt valami értelme annak a nyomorúságos életének.

Már azt is elképzeltem milyen virágcsokrot küldök majd neki. Ezt megérdemli. Kap egy gyönyörű csokrot a sírjára ezzel a felirattal:

"Köszönöm, hogy megmutattad Edwardnak, hogy én vagyok számára a megfelelő. Azért is hálás vagyok, hogy megtanítottad Emettnek, hogy jobb, ha befogja. Mindenkit olyanná tettél, amilyenné én szerettem volna. Köszönöm ezt a csodás életet tőled.

Bocsi, hogy megöltelek.

Tanya"

-Gyere be!-Mondta Esme, majd a ház felé invitált.

Mikor beléptem, ledöbbentem. A falak fehér és krém színben pompáztak. Minden világos volt. A bútorok is halványak voltak, az egyik fal pedig teljesen üvegből volt. Undorító-Magamban próbáltam szép dolgokra koncentrálni, hogy Jasper ne érzékelje az undoromat.

-Edward merre van? -Tértem a tárgyra, mikor Alice és férje leültek a kanapéra. Rosalie a falnál állt, mellette Esme jött, akinek a derekát átkarolta az a tudálékos doktorbácsi.

-Fent a szobájában, de szerintem most hagyd magára. - Alice még engem akar kioktatni?

-Köszi. Azt hiszem megnézem, hogy van.-Nem bírtam a mélabús arcokat. Elindultam szerelmem felé.

Vámpírsebességgel rohantam hozzá. Éreztem mámorító illatát. Megálltam az ajtaja előtt és bekopogtam.

/Edward szemszöge/

A kupak folyamatosan a kezemben van. Az az egyetlen dolog tőle. Érzem rajta bódító frizéria illatát. Minden egyes pillanattal egyre rosszabb. Már ha lehet ennél szörnyűbb…

Állandóan azon gondolkozok, hogy mikor esik el? Van aki segísen neki? Lesz aki megvédi mindentől? Boldog? Megtudna bocsátani? -Az utolsót mindig azonnal elhesegettem, mert nem akartam tudni rá a választ.

Vagyis a szívem arra vágyott, hogy megbocsásson, de az eszem tudta, hogy ha meg is bocsátana, akkor sem lehetnénk együtt. Neki nem erre van szüksége.

Neki egy biztos otthon kell, egy megértő, emberi férj. Házasság, apró, picike, ember gyerekek. Szerető, emberi rokonok, akik nem támadnak rá folyton. Én nem tudom ezeket a dolgokat megadni. Vagyis csak egy részét. Lehetek egy férj. Kaphat házasságot. Meg szerető rokonokat. Ennyi az, amit én tudok neki nyújtani.

Ő sokkal többet érdemel.

Minden egyes napon a fejembe kúszik az a pár mondat, amikor elmondtam mit érzek iránta:

-És az oroszlán beleszeret a bárányba
-Micsoda buta bárány-Suttogta
-Micsoda beteg, mazochista oroszlán.

Újra elakarok merülni szemeinek örvénylő, barna mélységében. Szeretném forró testét karjaimba zárni. Hallani akarom dobogó szívének lágy, dallamos hangját. Érezni akarom ajkait az enyémeken. De a legfontosabb: Elakarom mondani, hogy szeretem!

Ő az a nő, aki felolvasztotta a szívem, akivel leakarom élni az örökkévalóságot, akit szeretnék esténként csókolni, ölelni, álomba ringatni, akit a feleségemnek akarok tudni, akitől gyereket szeretnék, akinek mindent megakarok adni.

Töprengésemből türelmetlen kopogás ébresztett fel. Nem akartam ajtót nyitni, így belehallgattam a gondolataiba, hogy ki az. Semmi. Egyszerű, tiszta feketeség fogadott. Pont mint Bella. Az illatra nem is figyeltem, az sem az sem zavart, hogy szívének a verdesését sem hallom. Felpattantam az ágyról és feltéptem az ajtót.

Legnagyobb meglepetésemre a mosolygó, nyomulós Tanya állt ott. Legszívesebben azonnal becsaptam volna az ajtót.

-Edward.-Ugrott visítva a nyakamba, kezeivel szorosan átfogta a tarkóm, lábait erőszakosan a csípőm köré csavarta. Fejét először a nyakamba furta, majd aztán hátrahajtotta. Amint ezt megtette kihasználtam az alkalmat és eltoltam magamtól.

Visszaültem az ágyra, egy szót sem szólva és az ablak felé fordultam. Elgondolkoztam volna rajta, mennyire örülnék, ha Bella tette volna ezt.

Szívemet már csak a gondolatra is melegség töltötte meg. Belemerültem a gondolatba, hogy Bella lábai felkúsznak a csípőmre, kezével beletúr a hajamba. Automatikusan nyúltam volna, hogy átkaroljam a derekát, hogy ajkaink eggyé válhassanak, hogy forró teste az enyémre simuljon, hogy szívének heves dobogása robbanésszerűen hasson az enyémre. Vártam, hogy kitörjön a vulkán, mely a melkasomban szunnyadt, vártam, hogy Ő kihozza belőlem a szerelmes, bolond férfit, aki mindent megtenne a nőért, de ekkor felébredtem a képzelgésből.

Kezeim a levegőt markolták. Elviselhetetlen hiányérzet furakodott a szívembe. Ő még csak itt sem volt. Ellenben Tanyával. Leült mellém és azonnal belekezdett a mondókájába.

-Tudod, hogy neki így a legjobb. Csak magadnak és a családodnak okozol bánatot azzal, hogy itt ülsz és a történteken rágódsz. Bella nem ezt akarná.-Próbáltam  belehallgatni a gondolataiba, de nem ment.

-Nem hallom a gondolataidat.-Mondtam, mikor Ő újra az eszembe jutott.

-Ez is csak azt mutatja, hogy egymáshoz tartozunk. Bella csak azért nem volt hozzád való, mert nem olyan mint mi. De köztünk nincs semmi akadály. -Bella neve hallatára újra összevacsarodott a szívem.

Tanya ujjai becsúsztak az ingem alá, míg ő maga az ölembe ült. Elképzeltem, hogy a hideg ujjak helyett, Bella forró tenyere kényezteti felsőtestem. Megszorítottam a rajtam ülő fagyos csípőt és közelebb húztam magamhoz. A helyébe képzeltem szerelmem örjítően meleg, csodás testét. Mikor feleszméltem arra, hogy Tanyan és rajtam már felső sincs, mentettem azt, ami még menthető volt.

Leemeltem az ölemből Tanyat, akihez hozzádobtam a felsőt.

-Edward.-Rikácsolta éles, kiabálós hangján.

-Nem. Sajnálom, nem lett volna szabad hagynom magam. Most pedig menj.-Kétségbe esett voltam, a félig meztelen vámpír kitoltam az ajtón, majd végigdőltem az ágyon.

Úgy érzetem valami hiányzik, de nem jöttem rá, hogy mi az. Az oldalamra fordultam, mikor a nap besütött a szobámba. Átsütött az ablaküvegen, és megálapodott egy tárgynál. A padlón hevert, de amint észrevettem felkaptam.

Az a kupak volt az. Az illat kezdett megszűnni, és én egyre szorosabban tartottam a szívemhez, mintha azzal minden rendbe jönne. Mintha minden hibámat jóvá tehetném. Mintha itt lehetne velem. A hiányérzet elemi erővel söpört tovább az úton, melynek se értelmét, sem végét nem láttam. Csak az volt a fejemben és a megsebzett, széttört szívmben is, hogy: Elvesztettem.