3.Fejezet

Remélem tetszeni fog a feji, és nem haragudtok meg rám azért, mert nem Bella szemszögével folytattam. Szerintem ez egy fontos része a későbbi eseményeknek, így bízom benne, hogy nem fogtok olvasás közben unatkozni! Kérlek komizzatok, akár chatbe, akár a feji alá. Szeretném tudni a véleményeteket!
Puszi:
Nesszi

3.Fejezet-Azt teszed, amit mondok!

/Tanya szemszöge/

-Mond el az egész tervet!-Utasított az a vörös nomád. Mit képzel magáról? Engem nem lehet csak úgy ráncigálni.

-Itt én vagyok a főnök! Azt teszed, amit mondok. Nem fogadok el se ellenvetést, se hozzászólást, se kifogást, se kommentárt! Befogod és nem parancsolgatsz nekem, különben megjárod! -A düh végighaladt a testemen. Victoria csak állt, megdermedt és bámult. Gondoltam rájött, hogy velem szemben semmi esélye.

-Azt hiszed megijedek tőled? Mindkettőnknek szüksége van a másikra, ha bántanál elvesztenéd a drága Edwardocskádat. Ha azt hiszed, hogy ezzel a kis monológgal megijesztettél, hát nagyon tévedsz. Egy ilyen festetszőke banyától csak az undor fog el.-Vigyorgott az a kis cafka. Mégis hogy mer nekem ilyet mondani?

Másrészt igaza volt. Félre kellett tennünk az ellentéteinket, legalább addig, ameddig el nem érjük a célunkat. Bella halott lesz, eltellik egy pár év, Edward elfogadja a közeledésemet, megkéri a kezem, én boldogban igent mondok, összeházasokdunk, elköltözünk a családjától csak ketten, megőrjitem a törpe banyát és azt a ronda szőkeséget. Edward csak nekem fog élni, én leszek szémára Aphrodite.

-Van egy felajánlásom. -Reméltem, hogy bedől.-Addig ameddig nem végzünk mindennel félretesszük az ellentéteinket. A szövetség csak addig lesz érvényes, ameddig Isabella meg nem hal.

-És utána? -Az ilyen kérdéseket nem tudta volna kikerülni? Még a végén azt hittem volna, hogy gondolkodni is tud.

-Utána egyszerűen elfelejtjük egymást, mintha nem is találkoztunk volna, és te is éled tovább a nyugodt életed.-Na még csak az kéne.

-Azt  hiszed, hogy Alice Cullen nem látja a terved? Bolond vagy ha ezt feltételezed.-Arcán vigyor ült, pedig ha tudta volna, neki sokkal több félni valója lenne mint nekem.

-Én már bevettem az adagom az italból, most pedig te jössz! Kövess!-Kiugrottam az ablakon, egyenesen az erdő felé haladtam.

/Victoria szemszöge/

Már vagy fél órája csak rohantunk. A táj egyre kezdett hasonlítani az északi sarkra.Mindent vastag hótakaró fedett, az ég egyre sötétebb lett, de én még mindig nem tudtam hova megyünk.

-Volnál szíves eláruni meddig kell még rohannunk? -Egyáltalán nem a futással voltak gondjaim, hanem inkább azzal, hogy semmiről nem tudtam semmit, még tervezni sem volt időm.

-Állj! -Kezét elém emelte, lassításra ösztönözve, majd teljesen megdermedt. Mozdulatlanul állt a jeges csapadékon. 

Körbenézett, de egyáltalán nem tudtam minek. Semmi nem volt ott csak hó, jég, hó, jég, egy kis okostojás Tanya, mégtöbb hó, és a "változatosság kedvéért" még több jég.

-Most itt mit csinálunk? -Nem mondott semmit, csak bámult jobbra-balra. Nem is vett levegőt. Mint egy szobor. Állt. Ennyiből állt a repertoárja. Állni és nézni. Mondhatom rettentő izgalmas volt.

-Nincs itt senki, szóval mindjárt meglátod.

Letérdelt a fagyos földre, és kezeivel elkezdett valmait kiásni a hó alól. Nem vámpírgyorsasággal haladt, kezdtem magam elunni-nem mintha eddig nem azt tettem volna-így inkább felajánlottam, hogy segítek.

-Elboldogulsz egyedül,vagy jöjjek vissza inkább pár év múlva? -Szarkasztikus hangnememből sütött a lenézés. Nem is alaptalanul.

-Húú de poénos. Csak azért nem ások gyorsan, mert bárki lehet itt.-Suttogott,de nem értettem az okát. Ennek teljesen elment az esze, vagy meg se jött, esetleg sosem volt neki?

-Mégis ki az az őrült rajtunk kívül, aki ezen az istenverte jégmezőn tölti az idejét? -Ordítottam, utáltam, ha nem avatnak be valamibe.

-Ha lennél szíves kussba maradni, azt nagyon megköszönném.-Suttogott, az őrületbe tudott vele kergetni.

Még mi itt vagunk ki tudja hol van az a kis cafka. Miatta halt meg James, miatta történt minden. Ő most éli világát, boldogan,felhőtlenül. -Elmélkedtem magamban, mikor egy hangos nyikorgásra lettem figyelmes.

-Gyere!-Szólt Tanya, majd elindult egy sötét, de annál mélyebb lyuk felé.

Éles látásom ellenére sem vettem ki tisztán, mi is van lent, csak akkor érzékeltem a körülöttem lévő dolgokat, mikor fáklyát gyújtott.

-Hová megyünk? -Kérdeztem kiváncsian.

Előttem kiálló téglák voltak, pókhállók, por, bogarak. A fal mellett néhány doboz állt, egymást követték sorakozva. Mindet befedte a vastag szürke lerakódás. A szűk folyosó egyik oldalán sem volt sem egy kijárat, se egy nyílás. Rendületlenül haladtunk előre. A padló csúszott, éreztem, hogy itt-ott vizes.

Már jó pár métert megtettünk, mikor Tanya oldalra tartotta a fáklyát és ezzel egy hatalmas felszínalatti termet fedett fel előttem.

-Ez meg…-A lélegzetem elakadt, de nem a szépség miatt. Abban a helyben semmi szép nem volt. Hatalmas polcok voltak mindenhol, üvegekkel, késekkel, vágó eszközökkel. Mindennel, amivel egy közönséges lényt meglehet sebezni.

-Ez itt az én titkos helyem. Itt az újszülötteken kívűl mindent megtalálsz, amire szükséged van Isabella elpusztításához.

Tanya egy hatalmas polchoz lépett, melyen egy dobozka volt. Leemelte, majd arra az asztalra tette, melynek másik végén én álltam.

-Gyere ide! -Engedelmesen közelebb léptem.

-Ez itt Bella itala! A tiéd pedig ez.-Kihúzta a zsebéből az a kis üvegcsét, melyet a házban is.

-Nem mindegy? -Nem értettem minek kell ennyi cécó néhány korty ital miatt.

-Egyáltalán nem. Belláével már jó pár hete foglalkozom, hogy ízetlen legyen. -Kinyitotta a dobozt, amiben piros selyemmel körülvett kémcső szerűség feküdt.

-És mégis mit akarsz? Mit tegyek? -Nem várhatja, hogy még ő Edwardal hetyeg, én elvégzem a piszkos munkát. A bosszú jól hangzott, de nem voltam, és nem is vagyok annyira hülye, hogy más boldogságáért feláldozzam az életem.

-Először ezt beveszed.-Átadta az adagom. -Eléggé rossz íze van, de megéri a szenvedést. -Vigyorgott, majd átlépett egy másik asztalhoz, és elkezdett valamit vágni.

-Idd' már meg, mielőtt lebukunk! -Parancsolt rám,  pont mikor a számhoz emeltem azt a förtelmes löttyöt.

Végigcsúszott a torkomon, de bár ne tette volna. Kapart, égetett, kínzott. Rosszabb volt, mint mikor vérre szomjaztam. Kezeim hirtelen elgyengültek, ujjaim közül kicsúszott az üveg, majd hangos csattanással tudósított minket arról, hogy földet ért. Erősen kapaszkodtam az asztal faburkolatába, de még csak meg sem repedt. Annyira gyönge és tehetetlen voltam, hogy vámpírképességeim, háttérbe szorultak, testemet pedig birtokba vette a mindent elsöprő kín.

Fájdalmaim közepette én is a földre rogytam, elterültem a szilánkok között. Kezeimmel és lábaimmal rúgtam-kapáltam amennyire csak tudtam, de úgy éreztem semmi haszna. A látásom elhomályosult, csak egy fekete árnyékot láttam felém közeledni.

-Ezt is vedd be! Így jobb lesz!-Az alak-akiről már sejtettem, hogy Tanya-a számba rakott valamit, melynek egyből felismertem szokásos, édeskés ízét, mely a legcsodálatosabb zamat volt a világon.

Lenyeltem a vért, mely inkább alvadtnak tűnt, mintsem frissnek, majd pár másodperc múlva a fájdalom enyhült, a kín kezdett megszűnni, az erőm folyamatosan visszatért, látásom egyre élesebb lett.

-Szólhattál volna, hogy ennyire rossz lesz.-Kezeimet a tokromhoz kaptam, miközben lassan feltápászkodtam.

-Mintha hittél volna nekem.-Ebben igaza volt, vagy legfeljebb leintettem volna, hogy:
"Mit számít nekem az a kis fájdalom?!"

-Megkérdezhetem, hogy ezt a szert te honna  szerezted? -Próbáltam puhatolózni, hátha később én is szerezhetek ilyeneket.

Tanya a fapultnak támaszkodott, kezében egy éles-talán húsvágó-kést szorngatott. Forgatta, nézegette, hogy csillan meg rajta a fény sugara.

-Elég nagy árat fizettem a receptjéért. -Vigyorogva válaszolt, majd egy erőteljes mozdulattal elhajította a kést, mely szinte áthatolt a falon.

-És hogy adjuk ezt be Bellának?

Kizárt dolgonak tartottam, hogy ha kedvesen odamegyünk hozzá elfogadja és boldogan felhörpinti. Egyáltalán nem egy hófehérke-Elmélkedtem magamban.

-Nem mi,  hanem te. Ezt a kis szirupot bele kell töltened valamibe. Olyan italba, levesbe, amit Bella megeszik vagy megiszik. Neked is azért adtam vért, hogy enyhítse az egészet, de mivel pár napot késtél így csak alvadt vér volt, azért nem adtam oda egyszerre. -Hiába folytatta a mondatot nekem csak az első mondat zúgott a fülembe. Nekem kell beadni.

-De mégis hogy? -Nehogy már azt higgye, hogy mindent megtudok oldani.

-Beleöntöd egy pohár vízbe, vagy tudom is én micsoda, csak feltűnés nélkül tuszkold le a ribanc torkán.-Már szinte üvöltött.

-Jól van, de azért elárulhatnád hogy készült. -Egy lépést hátrébb lépett, majd odasuhant az előbb falbavágott késhez, és egy erős rántással kihúzta onnan.

-Alice és Edward mérgét használtam fel. De kis adagban nem veszélyes. Még hozzákevertem némi gyógyfüvet, így pont a megfelelő hatást váltja ki. -Mosolya egyre szélesedett, és egy óriási ládához lépett.

-Most gyere ide! -Mutatott a dobozra.

-Minek? -Kérdeztem unottan, inkább ölni, és inni akartam mintsem egy poros pincében tartóeszközöket nézegetni.

-Ebben van kés, bicska, fegyverek. Ezekkel megkínozhatod Bellát. -A kezembe adott egy rakás holmit, majd elkezdett a kijárat felé tolni.

Pont mikor kiértünk észrevettem hogy a bejárat egy hatalmas fa ajtó volt, a Denali család címerével az elején.

-Az újszülöttek a Kanadai határnál fognak rád várni, oda kell menned. Összesen 20 fiatal, erős, újszülött. Velük egyszerű lesz elkapni a nyomorultat. Most pedig menj!-Utasított egyáltalán nem kedves hangnemben.

-És a doboz? -El sem tettem.

-Itt van.-Nyújtotta át.-Vigyázz rá, mert ez az utolsó. Nem tudok belőle újat csinálni, és Isabellának mindet meg kell innia.

-És Edward?-Biztos, hogy figyeli a csajt valahogy. Nem létezik, hogy csak úgy magára hagyja.

-Azt csak bízd rám. Most pedig menj, és 2 hét múlva újra találkozunk itt.

-Akkor 2 hét múlva. Tanya.-Biccentettem egyet, majd elkezdtem szalandi a Kanadai határ felé.

Az a gondolat, hogy Isabella pár nap múlva holtan fog feküdni, netán a szerettei épp a sírja fölött fognak állni, megnyugtató érzéssel töltött el. Mindenki azt fogja kapni akit, vagy amit megérdemel. Bella egy kis koporsót, Edward meg a családja azt a kis "Hárpiát".